Szimler Bálint a világmindenség leguncoolabb eseményén, a Magyar Filmszemlén robbant be a köztudatba. Nem mintha az ő COOL-faktorával nem tudott volna bármilyen mezőnyből kitűnni, így viszont a hatás nagyjából egy földrengéssel ért fel. A fiatal rendező egy könnyed mozdulattal szélesre tárta az ablakot a magyar filmgyártás áporodott levegőjú cselédszobájában, és friss, hiteles hangjával valami egészen újat hozott ebbe az évtizedes dogmáktól és tenni nem akarástól terhelt világba. Aki akkor látta Itt vagyok című rövidfilmjét, azonnal tudta, hogy történelmi pillantokat él át - szájról szájra, twittről twittre, Facebook-státuszról Facebook-stáuszra terjedt a hír, hogy ezt mindenkinek látnia kell. Amikor a Toldi moziban szerveztek még egy vetítést a filmnek, háromszor kellett leadni zsúfolásig telt ház mellett - aki ott volt, sosem felejti el azt az estét. Az Itt vagyok pedig ezek után nem tűnt el a süllyesztőben, hanem pontosan ott végezte, ahol megérdemelte, a Cannes-i filmfesztivál mezőnyében.
Ne féljünk kimondani, megtörtént a rendszerváltás a magyar filmben. Ez már önmagában is befogadhatatlanul COOL, de hogy ráadásul mindezt egy ennyire laza, közvetlen, jófej és - talán mostanra már a lányok is levették a szemüket a fényképről - pokolian sármos srác csinálta meg, annál semminek nem örültünk jobban 2010-ben. Fürdjünk hát együtt Szimler Bálint COOLságában, aztán csatoljuk be a COOLöveket: hamarosan jön a nagyjátékfilmes bemutatkozás.
